Dominik édesanyja, Sági Judit és édesapja, Sági Roland   minden szülő rémálmával szembesültek, amikor gyermeküket egy ritka, mozgáskorlátozottsággal és rövid élettel járó betegséggel diagnosztizálták. Amikor azonban felcsillant a remény a gyógymódra, akkor minden erejükkel belekapaszkodtak, még ha olyan hatalmas összeget is kell hozzá összegyűjteni, ami egy hétköznapi embernek a képzeletét is meghaladja.

Amellett, hogy ellátják a szülői és családi kötelességeiket, dolgozni járnak,  anya és apa éjszakába nyúlóan szervezik a gyűjtéseket, bejegyzéseket írnak, kapcsolatokat építenek – a legapróbb lehetőségeket is igyekeznek kihasználni, hogy minél több támogatója legyen gyermeküknek.

Mi, akik sokan abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy „csak” évi 2-3 alkalommal kell orvoshoz, mennünk és egészségügyi szolgáltatást igénybe vennünk, vagy sorban állnunk és telefonálgatnunk, mert hivatalos ügyeket  kell intéznünk el sem merjük képzelni,  hány bürokratikus procedúrán, szervezésen, ügyintézésen és orvosi vizsgálaton kell átverekednie magát Juditnak és Rolandnak:

Anya, apa, feleség, férj, pénzügyi szakértő, rendezvényszervező, utzásszervező, marketinges, szövegíró, ügyintéző, és még hosszú a sor abban a listában, amiben összeírhatnánk a szerepeiket és feladataikat. 

Szükségük van Rátok, RÁNK minden olyan emberre, akik, hiszenk abban, hogy közösen csodát tehetnek és megmenthetik egy kisfiú életét. Judit, Roland és Dominik másra nem számíthatnak, csak az emberekre és az emberségre. Szavakban nem kifejezhető az a hála, melyet minden egyes összegyűjtött forint után éreznek, mely egy lépéssel közelebb viszi őket álmuk megvalósításához, hogy láthassák kisfiukat egészségesen felnőni.